Franz Rudorfer

Franz Rudorfer
Született	1897. augusztus 29. Bécs
Meghalt	1919. november 13. (22 évesen)
Nemzetisége	osztrák
Fegyvernem	gyalogság, légierő
Rendfokozata	főhadnagy
Egysége	Flik 19, Flik 51J
Csatái	első világháború lengyel–ukrán háború
Kitüntetései	Vaskorona-rend Katonai érdemkereszt Signum Laudis Vitézségi Érem Károly-csapatkereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Rudorfer témájú médiaállományokat.

Franz Rudorfer (1897. augusztus 29. – 1919. november 13.) az Osztrák–Magyar Monarchia 11 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.

Élete

A világháború kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe és az alapkiképzés után tartalékos tiszti tanfolyamot végzett. Tényleges szolgálatát az 59. gyalogezredben kezdte. 1916 augusztusában tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1917 májusában jelentkezett a légierőhöz és Bécsújhelyen elvégezte a megfigyelőtiszti tanfolyamot. Júliusban az olasz frontra, az Adolf Heyrowsky parancsnoksága alatt lévő 19. repülőszázadhoz irányították. 1917. november 15-én megszerezte első légi győzelmét, lelőtt egy megfigyelőballont. Számos felderítő, tüzérségi tűzvezető és bombázóbevetést hajtott végre és közben szabad idejében megtanult repülőgépet vezetni. 1918 áprilisában áthelyezték az ugyanazon a ghiranói repülőtéren állomásozó 51. vadászrepülő-századhoz. Pár nappal megkapta a táboripilóta-jelvényt is, bár pilótaigazolványát csak a háború után, 1918. december 30-án kapta kézhez.

Vadászpilótaként 1918. április 17-én aratta első győzelmét, a Monte Grappa mellett Albatros D.III-as gépével lelőtt egy olasz SAML felderítőt. Május 1-én egy négy repülőből álló kötelékben keveredett harcba hét Sopwith Camellel és Rudorfer egyiküket földre kényszerítette, majd még ugyanazon a napon kilőtt egy megfigyelőballont is. Június 6-án Salettuol-Roncadelle körzetében egy olasz SPAD lelövésével megszerezte az ászpilótai minősítéshez szükséges ötödik győzelmét. Ugyanazon a napon még egy repülőgép kilövését jelentette, de ezt nem sikerült igazolni. A nyár hátralevő részében két igazolt győzelmet szerzett, amihez szeptember 11-én egy igazolatlan társult.

1918 októberében Rudorfert kinevezték a század parancsnokává. Október 7-én egy Sopwith Camel fölött diadalmaskodott, majd a Monarchia összeomlásával végződő Vittorio Venetó-i csatában (1918. október 24.-november 3.) újabb két Sopwithet és egy megfigyelőballont lőtt le. November 2-án tartalékos hadnagyból előléptették aktív állományú főhadnaggyá.

1918. december 10-én Rudorfer csatlakozott a Ukrán Galíciai Hadsereghez a Kelet-Galícia birtoklásáért folyó lengyel-ukrán háborúban. 1919. május 25-én pilótatársával, Ivan Zsarszkijjal együtt Kassára repült, ahol a csehszlovák hatóságok letartóztatták.

Franz Rudorfer 1919. november 13-án halt meg, ismeretlen körülmények között.

Kitüntetései

• Vaskorona-rend III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Ezüst Vitézségi Érem I. osztály
• Károly-csapatkereszt

Légi győzelmei

Sorszám	Idő	Egység	Repülőgép	Ellenfél
1	1917. november 15.	19. felderítőszázad	Hansa-Brandenburg C.I	Légvédelmi ballon
2	1918. április 17.	51. vadászszázad	Albatros D.III	SAML
3	1918. május 1.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith
4	1918. május 1.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Ballon
5	1918. június 6.	51. vadászszázad	Albatros D.III	SPAD felderítő
6	1918. június 21.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith
7	1918. július 30.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Scout
8	1918. október 7.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith Camel
9	1918. október 24.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Ballon
10	1918. október 27.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith
11	1918. október 27.	51. vadászszázad	Albatros D.III	Sopwith

Források

• Franz Rudorfer az Aerodrome honlapján (angol nyelven) (PHP). Aerodrome. (Hozzáférés: 2010. október 22.)
• szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 47-48. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1 
• Я. Тинченко. Герої Українського неба: науково-популярне видання. — К.: Темпора, 2010. — 200 с.: іл. ISBN 978-966-8201-94-3.